Vizsgálati módszerek áttekintése

A vizsgálati módszerek számbavételekor a 657/2002 EU Bizottsági rendelet előírását követve megkülönböztetünk ún. „screening” (felmérő) és megerősítő módszereket. A felmérő módszerek célja, hogy egy komponens, vagy komponenscsoport meghatározott szinten értelmezhető jelenlétéről, illetve hiányáról szolgáltasson információt. A „screening” módszerekhez a legtöbb esetben egy biológiai rendszer által szolgáltatott válasz értékelésén alapuló ún. „bioassay” technikákat alkalmaznak. A felmérő (screening) módszerek legnagyobb hátrányaként említhető, hogy az élelmiszerekből történő antibakteriális szermaradványok meghatározásakor, a legtöbb esetben a megerősítő (folyadékkormatográfiás-tömegspektrometriás, LC-MS) módszereknél alkalmazandó extrakcióval közel megegyező előkészítést igényelnek. Ezáltal csökken a mérés gyorsaságából adódó előnyük.

A megerősítő módszerek teljes, vagy kiegészítő eredményeket szolgáltatnak, melyek alapján egyértelműen azonosíthatók és amennyiben szükséges mennyiségileg is meghatározhatók a vizsgálandó komponensek. Ezek leggyakrabban folyadékkormatográfiás-tömegspektrometriás kapcsolt módszereket jelentenek.

A vizsgálatok menete

Az e területen alkalmazott vizsgálati módszerek általában az alábbi eljárássort követik:

• a vizsgálatra megfelelően előkészített mintából elsőként egy extrakciós lépés során kivonatot állítanak elő, mely tartalmazza a mérni kívánt komponenseket (is).

• Ezt a lépést szükség esetén további mintatisztítási és dúsítási eljárások követik, melyek célja, hogy a szükséges mértékben lecsökkentsék az extraktumban található zavaró (interferáló) komponensek menyiségét (arányát).

• a fenti lépésekkel előállított vizsgálati mintán végrehajtják a mérést.

Extrakció, analit izoláció

Az antibakteriális szerek élelmiszerekből történő meghatározásakor, a legtöbb módszer szerves oldószeres extrakciót alkalmaz a mérendő komponensek kivonásához, izolációjához. Ezt követően, szükség esetén szilárd fázisú extrakció (solid phase extraction, SPE) alkalmazásával hajtható végre további mintatisztítás. Ez az akár tradicionálisnak is tekinthető lépéssor látszólag mit sem változott az elmúlt 30 év során. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk hamar rájövünk, hogy a mai eljárások jelentősen különböznek a korábban alkalmazottaktól. A fejlesztések főként a módszerekkel egységnyi idő alatt feldolgozható mintaszám (áteresztőképesség) növelése irányába tolódtak el. Emellett szempont volt továbbá a minél kevesebb oldószer felhasználás felé történő elmozdulás is. Ezeket a célokat többnyire a miniatürizálódó extrakciós eszközök használatával lehetett elérni, amelyek a gyorsabb feldolgozás és kevesebb oldószer felhasználás mellett, a kevesebb keletkező extraktum okán szintén egyre kisebb szűrők és edényzet használatát eredményezték.

Az analitok kivonása során figyelembe kell venni, hogy az antibakteriális szerek többsége jelentős mértékben kötődik a különböző mátrix-alkotókhoz, főként fehérjékhez és ionokhoz. Az analitok és a kétszeresen és háromszorosan töltött kationok által képzett komplexek problémaköre megszüntethető erősebb komplexképző, például EDTA (etilén-diamino-tetraecetsav) adagolásával.

A fehérjékhez történő kötődés pedig megszüntethető:

• a mintához adagolt sóoldattal,

• fehérje kicsapással (denaturációval),

• az analit-fehérje kötések enzimes vagy kémiai hidrolízisével.